Eck Attila kapcsolata a művészetekkel és azon belül az alkotói megközelítéssel, meglehetősen komplex. Ír, rendez, színházi előadások dramaturgja, drámapedagógus szakemberként pedig intenzív, napi kapcsolata van a Z generációval, amelynek keretében elméleti és gyakorlati tudással vesz részt a fiatalok képzésében, fejlesztésében.
„Az én szerepvállalásom abból fakad, hogy a mindennapi munkámban, a drámapedagógiában eleve ezzel a generációval dolgozom, valamint dramaturgként és színháznevelési szakemberként is tevékenykedem, jelenetek írásában is van jártasságom” – emeli ki Attila.
A szakmai munkámból adódóan elsősorban offline jelenlétben tudom segíteni a mentorálandó szerzőt.
A tréninghelyzet, amit létrehozunk, védett közeg. Ebben a gondolatok szabad áramlását tudjuk megteremteni, aminek része az improvizáció is. Ennek a folyamatnak köszönhetően a résztvevő képes összekapcsolódni az érzéseivel, a belső kreatív énjével, az átélt élmények pedig visszahatnak a nyelvhasználatra is, bővítik az eszköztárát és segíthetik az írói munkáját.
Ami a Z generációnál talán megfigyelhető a korábbiakhoz képest, hogy sokkal inkább szükségük van a külső visszajelzésekre, megerősítésekre. Sokkal több a skill, nehezebb számukra az elmélyülés. Ráadásul az elvárások és a személyes vélemény közötti különbség is a Z generáció egyik nagy kihívása.
Az is érdekes tapasztalat, hogy miközben bizonyos értelemben nagyon markánsan adják mások tudtára a világról alkotott véleményüket, ugyanakkor rendkívül nehezen beszélnek önmagukról, nehezen vállalják fel a saját gondolataikat. Sokkal inkább olyan válaszokat akarnak adni egy-egy kérdésre, amiről azt gondolják, hogy a kérdező az általuk kreált választ akarja hallani tőlük. Ez létrehozhat egy belső feszültséget, ha a személyes, valós véleményük esetleg eltér attól. Fontos, hogy a felnőtt környezet ezt a dinamikát felismerje.
A hangsúly a saját út megtalálásán van
A művészetnek előnye, hogy nincs egyetlen jó válasz, ezért ennek a generációnak segítséget jelenthet, ha megérti, hogy a megfelelni akarás helyett a saját út, a saját válasz megtalálására érdemes fordítani az energiáit. Ebben az önazonosság, önkifejezés képessége meghatározó, amiben segíthetjük a Z generációs szerzőket az általunk alkalmazott eszközökkel.
„A korábbi generációk a személyes jelenlétben élték át a közösségi élményeket, hiszen nem volt internet, nem volt digitális világ. Lényegesen kevesebb impulzus érte őket, és bizonyos értelemben „közelebb voltak önmagukhoz”, jobban tudtak kapcsolódni a lassabb életritmusnak köszönhetően.
Ma már szinte a korlátlan elérhetőség az „elvárás”, ahogy a szolgáltatások, a televíziós és internetes csatornák is 24 órás eléréssel állnak a nézők rendelkezésére. A közösségi élet jelentős része a digitális térben történik, és tele van vélt és valós megfelelési igénnyel.
Ebben az ingerdömpingben egyáltalán nem könnyű egy személyiségében még alakuló fiatalnak eligazodni. Főként akkor, ha alkotói vénával, kreatív attitűddel rendelkezik, amit meg is akar mutatni egy nagyobb térben. Azonban létfontosságú számukra a biztonság érzése, az a stabilitás, amelyben legalább az alkotásaikon keresztül meg mernek nyílni mások előtt. Ebben a folyamatban az is szükséges, hogy partnerként kezelje őket a környezetük.”
Színes az eszköztárunk, ezért az adott témára és a résztvevőkre szabjuk azokat
A közös munkában, a tréning során a személyes jelenlétre és az abban átélt helyzetekre, megélésekre, érzésekre fókuszálunk. Nem engedjük be a külvilág impulzusait, kint hagyjuk a telefonunkat, az internet elérhetőséget, csak befelé és egymásra fordítjuk a figyelmünket. A jelenben levés az, ami az írói és alkotói ihletettség állapotát képes létrehozni. Az írásban elengedhetetlen ennek a lelkiállapotnak a megteremtése, és nem „spórolható” meg a munka, ami a történet kidolgozásához, a karakterek megalkotásához kell.
Nyárra tervezünk alkotótáborokat, közösségi eseményeket, tréningeket, ahol egymást is megismerhetik, szimultán dolgozhatnak. A játékokban olyan helyzeteket élhetnek át, ahol megtapasztalhatják a saját határaikat, és képessé válhatnak átlépni azon a ponton, amiről azt gondolták, hogy túlmutat a személyes képességeiken. Megérezhetik azt az izgalmat, ami a feladatok során alakul ki, ugyanakkor az átélt élmények valós tapasztalattá válnak a számukra, amiket az írói munkában is kamatoztatni tudnak.
Dolgozom együtt fiatal színészekkel, ennek kapcsán az is érdekes lehetőség, ha a szerző által megírt szöveget a művészek felolvassák. Ez egy új és meglehetősen inspiráló élmény egy szerző számára.
Szerző: Csaba Beatrix
Kép: Eck Attila
