Sokan vagyunk/voltunk úgy ifjú korunkban, hogy írogatunk, írogatunk, de nem merjük megmutatni senkinek, mert félünk, mit gondol majd rólunk a másik, tetszik-e neki. Ezért aztán gyakran el is sikkad az egész, ‘felnövünk’, és már nem érünk rá ilyen dőre dolgokkal foglalkozni, mint az irka-firka.
Persze időnként, ott mélyen felmerül a ’mi lett volna ha’ és a ’de jó lenne’, de aztán elhessegetjük, mert megbánással élni nem jó.
Én már közel a harminchoz ébredtem rá, hogy vannak olyan dolgok, amiket a félelmeim irányítanak, amiket miattuk nem teszek meg, és akkor eldöntöttem, hogy amitől tartok, azt juszt is megcsinálom, mert bármekkora is lehet a pofára esés, nem lehet olyan rossz, mint az, ha meg sem próbálom. És ugye az a lehetőség is benne van, hogy sikerül a dolog.
Mert akár még az is előfordulhat, hogy az amit, és az, ahogy írsz, amit csinálsz, tetszik másnak, másoknak, adsz nekik valamit, rájönnek, hogy nincsenek egyedül az örömükkel, gondjukkal.
Lehet, hogy úgy érzed, arra még nem állsz készen, hogy a nagyvilág elé tárd a lelked, elméd, szíved alkotásait, és akár arra sem, hogy a szűk környezeted formáljon véleményt róla.
Akkor mutasd meg azoknak, akik tutitra nem ülnek majd melletted az ebédlőasztalnál, mert nem a barátok, családtagok mondanak vélemény az írásodról, alkotásodról (hangsúlyozom, nem rólad), hanem olyan emberek, akik nem ismernek, akikkel lehet, hogy sosem találkozol. Nem mellesleg meg értenek is hozzá
Pályázz most és tedd bele magad!
Az Életmozaikok pályázat tét nélkül kínálja neked azt, hogy próbáld ki magad, rebbentsd meg a szárnyaidat, hogy később akár kiteljesedett alkotóként, mások örömére is szárnyalhass.
Adj magadnak egy esélyt, klikkelj, olvass bele, hogy mi is ez, még bőven van időd merengeni rajta – csak ne mondj rögtön nem-et.
Mint az életben szinte mindig – érdemes megfontolnod a lehetőségeket.
Én szurkolok
Vas Maya márkaépító mentor
Kép forrása: paxabay
